Ez a dokumentum Bayer József András szakdolgozata az ELTE szociológia intézetének posztgraduális médiaszakán. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét illetik. A dokumentum elektronikus és nyomtatott formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző engedélyét kell kérni. E szöveg elválaszthatatlan része a dokumentumnak.

A szerző a tőle telhető legnagyobb gondossággal járt el a dolgozat elkészítésekor, azonban nem kizárt, hogy a szövegben hibák rejtőznek. Nem garantált továbbá, hogy a szövegben előforduló Internet hivatkozások – tekintettel a hálózat gyors változásaira – még mindig létező címekre mutatnak.

Budapest 1998. június 6.

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezető
Vizsgálati szempontok:
Hálózat az újságíró munkájában
Keresőgépek
Technikai háttér
Hír és információ
Mi az Internet?
Más hálózatok
Közléstechnikák a hálón
Levelező lista
News
A HIX típusú fórumok
Gopher
A World Wide Web
Hírügynökségek a hálón.
Miért születnek internetes újságok?
A hálózat újdonságai
Esemény oldalak
Napi – heti - havilapok, aktualitás
Sportújságok
Szerzők és szerkesztettség
Terjedelem
Forma
Stílus
Költözés papírról képernyőre
Kiadási költségek, terjesztés, ár, és hirdetés,
Közélet és közvélemény
Fontos interjúk
Deutsch Tamás – Kósáné Kovács Magda vita
Internet és sajtószabadság
Korlátozások Kínában
Korlátozások a Muzulmán országokban
Korlátozások Nyugat Európában
Rasszizmus és terrorizmus
Szekták
Pornó és más "felnőtt dolgok"
Szexuális aberráció, bűntények
Copyright – szerzői jogok a hálózaton
Végfelhasználói Licencszerződés a Népszabadság Országos Napilap Használatára
Internetes lapok címei
Melléletek

Bevezető

Minden új médiát borúlátó jóslatok öveznek. Korában, Gutenberg találmányát is ördöginek találták. A szabadságharc előtt nem lehetett az országgyűlési híreket újságban terjeszteni. Ma is gyakran hallhatjuk a televízió káros hatásait emlegetni, sőt talán magunk is hangot adunk ennek. Azt halljuk és hangoztatjuk, hogy a televízió leszoktatja az embereket az olvasásról, és az elektronikus sajtó kiszorítja a nyomtatottat. Mindeközben évről évre egyre több könyvet nyomtatnak a nyomdák, a most induló Internetes áruházak legfőbb portékája a könyv és a hanglemez. Az újságstandokon kapható lapok száma már már áttekinthetetlen, a piac vezető újságaiban pedig egyre több az "erdő", azaz nő az oldalszámuk. Talán a rádió az egyetlen, ami a technikai fejlődés áldásos hatásaiban bízva a legkevesebb támadást kapta. A legtöbb szidalmat pedig az Internet közegén terjedő elektronikus médiák kapják és fogják kapni. A hálózaton mindenféle formájú elektronikus információ terjeszthető. A német parlament ezért elsők között hozott olyan törvényeket a múlt év nyarán, mely a nem hagyományos (nem papír alapú) dokumentumok jogi kezelésében ad iránymutatást. A csomagot multimédia törvénynek nevezték el. Ez nem valami játékos szórakoztató jogszabálygyűjtemény, hanem a legkülönbözőbb médián terjedő (multi-média) információk kezelésével, hitelesítésével szerzői jogi kérdéseivel foglalkozik. Hasonló jogszabály meghozatala hazánkban a következő törvényhozási periódusban esedékes.

Az Internet tömeges elterjedése a 90-es évek elejére tehető és az un. Web technológia betörésével kapcsolható össze, mely egyaránt alkalmas szöveg, kép, mozgókép és hanganyag megjelenítésére, lejátszására. Ebben a dolgozatban megvizsgáljuk, hogyan válik új típusú hírterjesztő eszközzé a hálózat, mint a sajtó legújabb médiuma. Ez a folyamat még csupán az elején tart, ezért most még markánsan megfigyelhetők a hálózat önálló fejlődési sajátosságai is. Az új multimédiális eszköz nemcsak arra ad lehetőséget, hogy minden eddigit felülmúló technikai szabadsággal állítsunk elő hír és információcsomagot, de szükségtelenné tesz minden olyan stílusbeli elemet, melyet eddig a választott hordozó médium korlátai kényszerítettek az újságíróra. A ma technikai kuriózuma gyermekeink hétköznapjává válik, ezért érdemes mindenkinek bekukkantani a következő század kommunikációs világába.

Vizsgálatunk központi tárgya, hogy az Internet rendezetlen információ halmazában mely ismérv az, amely egy oldalt az adathalmazból hálózati újsággá nemesít. Különösen a szerkesztettség kérdését vesszük górcső alá.

A dolgozat célja, hogy a hagyományos sajtóban dolgozók és egyéb humán értelmiségiek bepillantást nyerjenek az Internetes újságok és fórumok világába. Ezért a szövegbe került az Internet használatával kapcsolatos néhány rövid magyarázat is, mely nem fűződik szervesen a tartalomhoz és átugorható. Alaposságuk felszínes, témájukat más könyvek "kimerítőbben" tárgyalják. Az együtt böngészésre biztat és további segítséget kíván nyújtani számos újság és hírcsoport internetcíme is, a teljesség igénye nélkül. A dolgozatnak készül egy nyomtatott és egy HTML kiadása, melynek melléklete néhány hivatkozott oldal nyomtatott képe. Ugyanakkor a szerző úgy érezte, hogy bort iszik, vizet prédikál, ha a dolgozat nem található meg az Interneten, ezért a http://www.bayer.hu/media98.html címen Internetes HTML dokumentumként is megtalálható.

Vizsgálati szempontok
Az Internet a világ legnagyobb kaotikus információ gyűjteménye. A vizsgálati szempontok összeállítását is megnehezítette ez a kuszaság, ezért a kiemelt szempontok nem alkotnak valamilyen didaktikus rendszert, azonban mégis jó tükrözik azokat a jellemzőket, amiket ezen új médiánál figyelembe kell vennünk. A szempontok nem a tárgyalás fejezetszerű vázát adják, hanem azokat az ismérveket, melyeket a további tárgyalás során figyelembe fogunk venni.
 

• Az oldal aktualitása: napilapok, hetilapok, havilapok, folyamatosan frissülő oldalak, és nagyon gyorsan frissülő és élőben sugárzott oldalak.
• A hagyományos média és a digitális kapcsolata, originalitás: csak Interneten megjelenő újságok, Interneten is teljesen megjelenő újságok, az Interneten csak összefoglalóval megjelenő újságok, az Interneten más tartalommal megjelenő újságok.
• A készítés módja: szerkesztők, szerkesztés módja, szerzők, olvasói levelek
• Forma: csupasz szöveg, formázott oldal, grafikonok, fotók, animáció, hanganyag, videoanyag, interakció
• Közönség: olvasó közönség, olvasólétszám, olvasólétszám hitelesítés, terjesztés
• Minőség: hitelesség, megbízhatóság, igényesség
• Költségek: hirdetések, finanszírozás
• Kivitelezés: terjedelem, layout különbségek
• Előnyök: plusz szolgáltatások, archívumok, keresés
• Tematikai besorolás szerint: Napi, heti, havilap, műsorújságok, moziműsor, tévéműsor, rádióműsor, reklámújságok, termékismertetők, rádiók, televíziók, önkormányzati lapok, hirdetési újságok, szaklapok, olvasói oldal, téma specifikus oldalak, esemény oldalak
• Számítástechnikai újságok
• Kereső oldalak, katalógusok

Hálózat az újságíró munkájában

Ma már a hálózat a gyors tájékozódás legelső forrása. A nyomtatott sajtó munkatársainak életét is beszövi a számítógép. Amennyiben olyan témáról kell írnia az újságírónak, melynek nem kiváló ismerője (és az esetek többségében erről van szó), első útja valamelyik hálózati keresőgéphez kell, hogy vezessen. A hálózaton nem lehet ugyan mindent megtalálni, azonban mégis fontos tudni, hogy mi érhető el rajta, mi található meg digitálisan is. A jövő szomorú tendenciája, hogy ami nem érhető el a hálózaton, az nem létezik. Ha nem lesz magyar irodalom vagy legalább annak katalógusa a hálózaton, senki sem fog 100 év múlva magyar irodalmat olvasni, hisz épp annyira elérhetetlennek számít majd, mintha rovásírás lenne, vagy csak ógörög eredetiben lenne olvasható. A hálózaton tehát mindig szét kell nézni és csomó mindent találunk is majd. Ha semmit sem lelünk, annak három oka lehet. Az a legvalószínűbb, hogy rosszul fogalmaztuk meg a keresőkérdést, vagy rossz kereső szerveren (kiszolgáló számítógépen) keresünk. (Bár ez esetben valószínűbb, hogy témák millióit önti nyakunkba a gép.) Azonban, ha valamiről csakugyan semmi hír nem akad a hálózaton, az vagy azt jelenti, hogy írni sem érdemes róla, vagy pedig azt, hogy az évtized sztorijára akadtunk rá. Mindkét esetben világos, hogy a keresést kihagyni felelőtlenség lenne. (Ilyenkor könnyen ráakadhatunk arra is, hogy laptársunk két héttel ezelőtt mit írt ugyanerről.)

Ha találunk valamit az érintett témáról, akkor többnyire jóval aprólékosabb és nagyobb mennyiségű információba botlunk, mint amekkora részletességgel és terjedelemben szükség és lehetőség van egy nyomtatott sajtó esetében foglalkozni a hírrel. Azonban mindez kiváló háttér anyagot nyújt nemcsak a nyomtatott sajtó, de a rádiós és televíziós szakemberek számára is. Hazánkban nem szokás még, azonban ma már igencsak illő az írások végén egy a témával kapcsolatos Web cím megemlítése.

Keresőgépek

Az Interneten nincs tartalomjegyzék. Nem létezik központilag nyilvántartott telefonkönyv szerű katalógus sem az oldalakról. Ha bármit keresünk, melyről nem tudjuk hol is kutakodjunk utána, első utunk egy keresőgéphez vezet. Ezek az Internetre kötött számítógépen futó programok folyamatosan kutakodnak a hálózaton, és mindent amit találnak, jól rendszerezve (indexelve) eltárolják adatbázisukban. Ezeknek a keresőknek a címeit sokat hirdetik, és meglehetősen közismertek. A népszerű Internet böngésző programok kedvencek menüpontjában (favorites) vagy könyvjelzői között (bookmarks) számos kereső (search) internetcímet találunk. A legnépszerűbbek az Altavista a http://www.altavista.digital.com/ és a Heuréka a http://www.heureka.hu/ címen. Ezeken az oldalakon egy beviteli mezőt látunk ahová a keresendő szavakat begépelhetjük. A szóközzel elválasztott szavak között többnyire "vagy" kapcsolatot tételez föl a kereső. "És" kapcsolatot a szavak közé írt "és" vagy "and" szóval lehet elérni. Ennél összetettebb kereső kérdések megfogalmazására is mód van, mely mikéntjéről az oldalakon elhelyezett súgók részletesebb magyarázatot adnak. A keresőgép valamilyen módon kiválogatja azokat az oldalakat, melyek tartalmazzák a keresett kulcsszavakat és megjeleníti az első húszat közülük. A találatok között húszasával lehet lapozni. Ha a találatok száma többszázezer, akkor szűkíteni kell a keresési fogalmat, ha semmit sem találtunk akkor tágítani. Nem szabad a keresőgépektől gyors sikert remélni, azonban többnyire eredményre vezet a kitartó kutakodás.

Technikai háttér

Az Internet népszerűsége akkor nőtt meg robbanásszerűen, amikor a Web technika megjelenésével a felhasználókat mentesültek a gépi utasítások begépelésétől és használatától. Néhány érdekességet mégis érdemes megjegyezni minderről, mert az Internet használat még jó ideig nem lesz oly egyszerű, mint a televízió nézés.

Hír és információ

Gyakran játszanak el a hír és az információ azon ellentmondásán, hogy befogadójában nem valamilyen bizonytalanságot szüntet meg, ha nem épp ellenkezőleg, a váratlan, várakozásainkkal ellentétes hír felkavar és összezavarja a már már kialakultnak tűnő képet. Szintúgy el lehet játszani az egymásnak ellentmondó információk értelmezésével. Mindezek csupán emberi kontextusban fölmerülő problémák, és az emberben kiváltott érzelmi attitűdök nélkül értelmezhetetlenek. Az információ mivoltának megragadásánál épp úgy csődöt mondanak a legjobb elméletek is, mint ahogy az időt sem tudjuk meghatározni. Ezért alapfogalomnak tekintjük és megállapítjuk, hogy örömünkre rendelkezik az alapfogalmak legfőbb tulajdonságával; miszerint meghatározni nem tudjuk, de mérni kiválóan mérhető. Az információ mennyiség mérésére Shannon dolgozott ki megfelelő módszereket. A mennyiség alapegységének a kétállapotú bitet jelölték ki. (A bitek állapotait gyakran az 1-0 párossal jelölik, azonban éppúgy jelölhető lenne i-n, t-f, a-z, vagy bármilyen más szimbólummal. A számítógépekben használatos bit formailag hasonlatos a Shannon féle bithez, azonban nem szabad teljesen párhuzamot vonni a kettő közé, mert bizonyos értelmezési különbség adódik a kettő között. A számítógépben bitekkel, alacsony és magas feszültséggel ábrázolt szám csupán szimbolizálása a valós számoknak. A biteket nyolcasával un. bájtokba csoportosítják. Egy bájt alkalmas pl. egy betű tárolására. (Egy A4-es oldal kb. 2 kilobájton tárolható, azonban a szövegszerkesztők a formázási információkkal bővítik a szöveget, ezért ez lényegesen több is lehet.) A számítógép a közhiedelemmel ellentétben nem számokkal, hanem szimbólumokkal dolgozik. Legfontosabb gép műveletek adatokat mozgatnak a memória egyik helyéről a másikra és összehasonlításokat végeznek. Közismert nevét azokról számítási feladatokról kapta, melyre elsőként alkalmazták. (Karikatúra: http://mta.bkkl.hu/sgt/keptar/computer.gif )

Mi az Internet?

Az Internet végső soron nem más mint egy szabálygyűjtemény, mellyel az egyes helyi hálózatok kommunikálnak egymással. Ez egy olyan üzenetküldő protokoll, ami az egyik hálózatról a másikra továbbítja az üzeneteket.

Az Internetet eredetileg katonai kommunikációra fejlesztették a 60-as években. A fejlesztés lényege az volt, hogy a hálószerűen összekábelezett katonai bázisok között utazó üzenetek automatikusan válasszanak maguknak útvonalat a célállomásra. Ha valamelyik bázist pl. atomrobbanás éri, akkor sem áll le az egész rendszer, mivel az üzenetek kerülő útvonalakat keresnek maguknak a többi bázishely felé. Ez a hálózat nem volt nyilvános, ezért védelmi kérdésekkel sem kellett foglalkozni.

A 70-es években az egyetemek közötti kommunikációra kezdték használni az Internetet. Ekkor sem merültek föl komoly biztonsági igények, hiszen a kollegák nem jelentettek komoly betörési veszélyt és igazán értékes vagy titkos információt sem tároltak. Már a 70-es évek végén, a 80-as évek elején gyártott néhány száz dolláros mikroszámítógépek is alkalmasak lettek volna Internetezésre, mégis csupán a 90-es évek elején vált a hálózat a hétköznapok kommunikációs eszközévé. A 90-es években merült föl először az üzleti alkalmazások igénye is. Az addig szigorúan nonprofit hálózatra 1994-1997 között törtek be a hirdetések.

Az asztali számítógépek többnyire valamelyik Internet szolgáltatón keresztül csatlakoznak a hálózathoz (pl. Datanet, Euroweb, MatávNet, stb). Az Internet szolgáltatóval pedig a helyi telefontársaság vonalán kommunikálnak. Ez gátat szab a hálózati kapcsolat sebességének is. Míg az un. helyi hálózatok (pl. az egyetlen épületben levő hálózat) kommunikációs sebessége 10-100 megabit/sec-ig terjed, az Internetes átvitel sebessége jellemzően 9,6-128 kilobit/sec között van, azaz ezerszer lassabb. Az egyes helyi hálózatok vagy otthoni gépek tehát először egy Internet szolgáltatóhoz kapcsolódnak, akinek gépei más városokban vagy országokban levő gépekkel vagy ottani szolgáltatókkal állnak összeköttetésben. A szolgáltatók kb. 0,5-2 megabit/sec sebességű vonalakat bérelnek a telefontársaságoktól, vagy ha azt túl drágának találják, mikrohullámú, esetleg műholdas kapcsolatot hoznak létre. Ez a lassúság a kegtöbbet bírált gyengéje a jelenlegi Internetnek, amiről főként a telefontársaságok lassú és rossz minőségű vonalai tehetnek. A lassúságon gúnyolódók a World Wide Web (www – világméretű hálózat) elnevezést elkezdték Wold Wide Wait-nek (világméretű várakozásként) csúfolni. (A Web technológia mára annyira uralkodó lett a hálózaton, hogy annak szinonimájaként is használhatjuk.)

Az elmúlt időszakban a telefontársaságok hálózatai valóban lassabban fejlődtek, mint a számítástechnika. A jelenlegi személyi számítógépek közel 1000-szer gyorsabbak mint az 1984-es Commodore 64 volt, a telefonvonalak minősége és kommunikációs kapacitása pedig alig növekedett a második világháború óta. Azonban ha azt a dinamikus fejlődést tekintjük, ahogy hazánkban két különböző mobiltelefon-szolgáltató is kiépítette hálózatát mindössze három év alatt, és a hálózati eszközök kutatóinak előrejelzését figyelembe vesszük, akkor biztosra vehetjük, hogy amennyiben valóban komoly üzletet jelent létesítésük hasonlóan dinamikus fejlődés várható a hálózat átviteli sebessége, azaz a sávszélesség terén is.

A komoly hálózati alkalmazások gátja a biztonság hiánya is, mely az elmúlt 30-évben nem javult jelentősen, s csupán egy teljesen új protokoll bevezetésével válik lehetővé. Mindezen hiányosságok kijavítása érdekében az amerikai egyetemek között új hálózatot építenek ki, Internet II néven. Mihelyst ez a projekt megszünteti a fenti hiányosságokat, valószínűleg a civilszféra is megkezdi használatát. Az új egyetemi hálózat 2000-ben kezd üzemelni. (Karikatúra: http://mta.bkkl.hu/sgt/keptar/inethway.jpg)

Más hálózatok

Az Internet mellett létrejött több olyan magánhálózat is, amin a nagyobb világcégek belső kommunikációjukat bonyolítják, vagy az Internet konkurenciájaként született. A Compuserve vagy az American Online üzleti céllal jött létre, hogy az Internet kezdeti kényelmetlenségét, biztonsági hiányait kiküszöbölve szolgáltasson információkat és levelezést. Az Internet robbanásszerű fejlődése "lelépte" ezeket a szolgáltatókat, akik ekkor összekötötték hálózatukat az Internettel. Az ő felhasználóik szabadon kijárhatnak az Internetre, de biztonsági és üzleti okokból, az Internetről nincs szabad bejárás ezekre a hálózatokra.

Közléstechnikák a hálón

A hálózati kommunikációnak egyetlen követelménye van csupán, hogy a küldő és az olvasó ugyanazt a formátumot használja. A technika fejlődésével egyre kényelmesebbek lettek és gazdagabb lehetőséget nyújtanak ezek módszerek. Bár mind kisebb arányban de a régi technikák is használatosak a hálózaton.

Levelező lista

Történeti sorrendben az együttdolgozó kutatók levelező listája az első, az un. mail-list. Ez egyetlen E-mail címből áll csupán. A listára "föl lehet iratkozni", az az elküldhetjük a címünket a megadott postaládába. Ott vagy automatikusan fölkerül, vagy a ládát felügyelő "moderátor" fölveszi címünket a levelezési listába. Ettől kezdve mindenki, aki oda föliratkozott, megkapja az ide küldött leveleket. Ez a módszer annyira egyszerű, hogy máig alkalmazzák. A szerző 1996 telén egy 10 – 12 fős alkalmi projekten dolgozott az említett módszerrel. A projekt tagjai bár köztük többen is a szakma ismert szereplői és szerzők voltak, csupán egymás nevét (és E-mail címét) ismerték, személyesen nem találkoztak. Pontosabban az írások tükrében ismerték meg egymást, amit már csak azért sem szabad lebecsülni, mert az Internetre küldött levelek a szokásjog okán több emóciót és szubjektív megnyilvánulást tartalmazhatnak, mint egy nyomtatott publikáció. (A projekt végén a megbízó meghívta a résztvevőket egy összejövetelre, ahol végre személyesen is megismerkedhettek.)

News

Nyelvtörténeti érdekesség, hogy a nyomtatott újság magyar elnevezése az angol news tükörfordítása és nem a német Zeitung-é. Az Internetes news magyar megfelelője viszont a "nyúz". A nyúz technológia már központilag tárolja a beküldött cikkeket. Így ha valaki újoncként belenéz valamelyik nyúzba, akkor akár évekre visszamenőleg is olvashatja a korábbi írásokat, ami a levelezési lista esetén nem megoldott. Ugyanakkor ha a több ezer hírrovat cikkei elkezdenének özönleni postaládánkba, az pillanatok alatt tele lenne szeméttel és megtelne. A különféle rovatok száma jelenleg több mint tizenhatezer. A számítástechnika vagy a szociológia legkülönbözőbb ágaitól a szexig és a vallásokig mindennek van hírcsoportja. A szerzők szintén alkalmilag verbuválódnak, szerkesztettség nincs, legfeljebb moderálás. A moderálás azt jelenti, hogy valaki, aki a hírcsoportért felel, naponta végignézi az összes cikket, és átteszi a publikus területre a leveleket. Ha olyan írást talál, amely már ötszázadjára teszi föl azt a kérdést, amit már a múlthéten, vagy az azelőtti héten is megválaszoltak, vagy rasszista esetleg más szerinte nem a hírcsoportba való levelet talál, akkor azt kidobja. Az e fajta cenzúrázás csak valóban indokolt esetekben történik meg, egyébként rábízzák az olvasókra hogy vérmérsékletük szerint adjanak tanácsokat a renitensnek. A moderátor egyetlen betűt sem módosíthat az íráson, vagy teljes egészében kidobja, vagy teljes egészében megjelenteti. Szerkesztő funkciója nincs, lehetőségei a hagyományos cenzorénál is szűkebbek.

Az egyes hírcsoportokat folyamatosan körbemásolják az egész világon, a helyi news serverekre, ugyanis a 70-es években nem lehetett még idegen számítógépek tartalmát olvasgatni engedély és jelszó nélkül. Ezt először a gopher, majd a Web technológia oldotta meg. A news jelentősége csökken, ma már a Web technológia válik egyeduralkodóvá. (http://caesar.elte.hu/~nyuz )

A HIX típusú fórumok

A HIX a Hollósi Information eXchange rövidítése, a világháló "magyar szeglete". Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tehetséges magyar csillagászfiú. Hát egyszer ez a csillagász gyerök elindult Amerikába szerencsét próbálni. Ott is volt ösztöndíjon már jó egy hete, mikor rájött, hogy a legközelebbi magyar jó esetben ha 150 tengeri mérföldre van tőle. Ezért aztán csinált egy levelező listát, ahová írhattak egymásnak a magyarok. A lista továbbfejlődött és végül egy news-ra kezdett hasonlítani, bár nem egészen. (A pontos definíció szerint egy "digest funkcióval ellátott mail list".) A mesének vége, mert az élet a legizgalmasabb meséket is felülmúlja. Özönlöttek az írások a világ minden tájáról, és mondják, márpedig akkor az úgy igaz hogy, egy shanghaji magyar férfiú hangos sírásra fakadt, amikor hosszú évek távolléte után ráakadt az élettől duzzadó fórumra, ahol végre igazi magyar beszédet "hallott". Az emberek elolvasták mit írtak a többiek, és válaszlevelet küldtek, ami bekerült a lista legaljára. Azt elolvasták a világ minden táján és másnap ismét több tucat 4-20 soros válasz érkezett. A Hix (jelenleg www.hix.com) annyira sikeres lett, hogy tematikus csoportokra kellett bontani. A témacsoportok száma mára 20 fölé emelkedett. Becslések szerint a világ 50 országából mintegy 20 ezer állandó olvasója van a HIX-nek. További érdekessége, hogy a HIX a rendszerváltó ifjúságnak is fórumot adott a váltás éveiben. A 80-as évek végére a hazai egyetemeken is hozzá lehetett férni a hálózathoz és a HIX hasábjain ütköztették egymással bomlasztó, pontosabban fogalmazva felvilágosodott pluralista nézeteiket a ma politikusai közül többen is. Az alapító Hollósi József ma is lelkes HIX olvasó. Tapasztalata szerint a közönség dinamikusan cserélődik. Körülbelül másfél - két év alatt unnak rá a legtöbben a rendszeres HIX olvasás – írásra és attól kezdve csak alkalmi látogatók lesznek. Az "újság" oldalai nem szerkesztettek, és többségük nem moderált. Bárki bármit írhat bele a józan ész határain belül. A HIX olvasható Gopher, és Web technikával is (lásd később), de meg is lehet rendelni. Ha Internetes lap megrendeléséről van szó, akkor az a lap ingyenes "járatását" jelenti, azaz minden nap megkapjuk egy levélben az előző nap beérkezett leveleket. Ez látszólag technikai visszalépés, azonban kettős előnye van. Az első, hogy mihelyt letöltöttük a levelet a gépünk postaládájába, elbontható a telefonvonal, mégis nyugodtan olvashatjuk az írásokat. Másrészt, ha hirdetési szöveget is tartalmaz a levél, akkor a digitális újság kiadója biztos olvasói létszámmal büszkélkedhet a hirdetőnek. (A HIX reklámmentes fórum.) Hátránya, hogy a jobb napokon, egyetlen fórum levelei is majd 100 kilobájtot nyomnak, és ha néhány napig nem olvassuk postaládánkat, akkor az könnyen megtelhet, a később jövő levelek pedig a szemétbe kerülnek.

Gopher

A karakteres, azonban mégiscsak menüszerű információ tallózás első eszköze volt. Azért méltó említésre, mert a magyar egyetemi Internetezés indulásakor igen elterjedt eszköz volt, mostanra azonban teljesen kiszorította a Web technológia. A Gopher használata lényegesen egyszerűbb mint pl. a korabeli news olvasóké, és az ott megjelent információ rendszerezett, szerkesztett volt. Másrészt idegen gépek adatbázisai is olvashatók voltak jelszó kérés nélkül. Mindez jelentős lökést adott a könyvtári katalógusok hálózatra vitelének. A mai Web böngészők a Gopher oldalakat is képesek olvasni. (A címek előtt http:// jelöli a Web HyperText Transfer Protocolját, gopher:// a gopher protokollt. Használatos még az ftp:// File Transfer Protocol is. )

A World Wide Web

A magyarul világhálónak, www-nek (ejtsd: vévévé), vagy webnek nevezett technológiát egy svájci intézetben a CERN magfizikai kutatóközpontban fejlesztették ki. A grafikus felület mellett az un. hipertext hivatkozási rendszer az újítása. A hipertext nem más, mint a lexikon hivatkozás újra feltalálása és automatizálása. Egy mondatrésszel kapcsolatban hivatkozási szót adhatunk meg, amit azonban nem kell a lexikon egy másik végén föllapoznunk, hanem csak rákattintunk, és máris megjelenik a hivatkozott oldal. A hivatkozott oldal a világ bármelyik számítógépének bármelyik Web oldala lehet. Ha a címben számítógép neve nem változik, csak a per jel utáni megnevezés, akkor ugyanannak a gépnek egy másik oldalát nézzük. (pl. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/hatasok/hirhalo/ a gép neve, a /media98 az oldal neve, amit /cv98-ra is cserélhetünk.) A Web technológia alkalmas szöveg, kép animáció hanganyag és mozgókép megjelenítésére. Mindenre képes, amit a sajtó eddig technikailag valaha is tudott és mindezt egyszerre, a képességek közül a legmegfelelőbbet választva.

Hírügynökségek a hálón.

A modern hírügynökségek mindegyike megtalálható a világhálón. (Pl. Asia Business News, Associated Press, Austria Presse Agentur, Agence France-Presse, Agenzia Nazionale Stampa Associata, Athens News Agency, Canadian Press and Broadcast News, Central News Agency, CNBC, CNN, Allgemeiner Deutscher Nachrichtendienst Gmbh, Dow Jones & Company Inc. Lithuanian News Agency, Estonian News Agency, Finnish Newspaper Publishers Association, Global Internet News Agency, Magyar Elektronikus Tőzsde Internet Hírügynökség, Newspaper Association of America Polish Press Agency, Reuters,) http://www.mti.hu/mti_demo/hirugy.htm

Többségük az Internet mellett valamilyen magánhálózaton is jelen van és az Interneten is kettős oldalt tart fönn, egyet a fizetős ügyfeleknek egyet pedig publikus célokra. A hírügynökségek elsősorban szöveges híreket közölnek, illetve fotóarchívumot tartanak fönn. Tekintettel arra, hogy egy jó minőségű, újságban megjelentethető fekete-fehér fotó mérete 1 megabájt, egy színes képé 3-4 megabájt, és ezek letöltési ideje kb. 6-8 illetve 16-20 perc körül van, a legtöbb újság inkább a helyszínen válogat fotót magának, ha hírügynökségi képet akar megjelentetni. A hálózatra pedig 50-200 kilobájt terjedelmű monitoron való megjelenítésre alkalmas képek kerülnek föl. (Egy monitor kb. 20-30 képkockát jelenít meg centiméterenként, míg nyomtatásban 150-350 is elérhető.)

A gyakorlat az, hogy a "lejárt" híreket lehet ingyenesen megtekinteni. Mivel fizetős ügyfélnek többnyire csak az újságok és más szerkesztőségek számítanak, ez többnyire azt jelenti, hogy lapzárták után publikussá lehet tenni a hírügynökségi jelentéseket. Van, ahol a gazdasági hírekért kell fizetni, van ahol a cikk ingyenesen olvasható, azonban a hozzá tartozó táblázatokért és grafikonokért fizetni kell.

A hírügynökségek hírei nyers hírek. Nem tartalmaznak mást, minthogy mi történt, mikor, hol, hogyan, kivel. Többnyire nem tartalmazzák, hogy miért történt és azt, hogy ennek mi a következménye. Ha 500 év múlva valaki rátalál egy hírügynökségi hírre, nem biztos, hogy világossá válik számára, miért is számított az hírnek. Egy magától értetődőnek tekintendő kontextus veszi körül a híreket. Az igazi, csak információt tartalmazó hír csupán nyersanyag az újságíró számára. Azt stílussal, élettel és megfelelő környezettel kell megtölteni ahhoz, hogy a lap struktúrájába illeszkedő élvezetes olvasmány legyen.

A hírügynökségek munkájához nagyon jól illeszkedik ez a digitális eszköz és munkájukban lényegi változást nem hozott. Az egyetlen érdemi újítás voltaképp az, hogy a szélesebb közönség is megtekintheti az "érintetlen" hírügynökségi híreket. Az érdeklődő egy érezhetően pontatlanul megfogalmazott, vagy sugalmazásokkal teli cikk esetén nem csak egy másik újság híreivel, vetheti azt össze, de a hírügynökségi anyagoknak is utána nézhet. Ha egy számára lényegesnek tűnő hír hiányzik kedvelt újságjából, utána járhat, hogy a hírügynökséghez jutott-e el információ róla, vagy ellenőrizheti, hogy a forrásanyagban is megtalálható volt-e valamilyen inkriminált hiba vagy tévedés.

Miért születnek internetes újságok?
Miért jelenik meg a hagyományos hírközlő médiák hálózati kiadása is? Amennyiben egy nyomtatásban is megjelenő lapról van szó, a következő érvek merülnek föl:
 

• Jó reklám a lapnak
• Folyamatos felkészülést biztosít az új terjesztési formára, hiszen idővel megoldódik az előfizetés kérdése a hálózaton
• Hirdetési felületet szül, mely bérbe adható. Egy igazán sikeres, sokat olvasott internetes sajtó termék nyereséges is lehet
• A non-profit szervezeteket vonzhatja, hogy viszonylag olcsó nagy publicitást teremtő közlési mód
• Mindkét szférát vonzhatja a hálózat új tulajdonsága, hogy a nyomtatott (pontosabban betűbe szedett) információ a rádiót és a televíziót megközelítő aktualitást érhet el anélkül, hogy szenvedne a rádió és a televízió adások megismételhetetlenségével azaz újraolvasható.

Az Internet elterjedésével szigorúan tekintve megszűnt minden publikálási akadály. Egy fiatal önmagát tehetségesnek tartó költő, zeneszerző vagy fotóművész, nem mondhatja többé azt, hogy nem tudja megjelentetni műveit, hiszen jelentéktelen összegért fölteheti az Internetre. A mű hirdetése, a művészetek finanszírozása ezzel persze koránt sincs megoldva, és kérdés marad az is, hogy hányan fogják megnézni, meghallgatni, vagy elolvasni mindezt. Főképp kérdés marad, hogy kinek fog tetszeni annyira, hogy akár pénzt is adjon érte.

A hálózat újdonságai

Egy sajtótermék a digitális megjelenést használhatja csupán közönséges közvetítő közegnek is, oly módon, hogy különleges adottságait nem használja ki. Például mind a hálózaton, mind egy évfolyam – CD-n megjeleníthető egy napilap oldalankénti fotója. Ez esetben az elkészítési mód hagyományos és a felhasználási lehetőségek sem lényegesen újak. Egy ilyen újságban még keresni sem lehet. Mindez nem csupán egy erőltetett iskolapélda, hiszen a német Chip magazin felbuzdulva a számítógépes Computer Zeitschrift (CZ) hetilap CD kiadásának sikerén, minden évben elkészíti 12 számának CD kiadását. Azonban keresni csupán egyetlen számon belül lehet. Ezzel elveszítették a Computer Zeitschrift azon előnyét (mely előnnyel pl. a Népszabadság CD sajtóadatbázis kiadása is bír), hogy egy keresőszóra kiválogatható az év során megjelent cikkek közül mindaz, amelyekben megtalálható az említett szó, vagy kifejezés.

Igazi Internetes sajtóterméknek azt tekintjük tehát, amennyiben a következő szempontok legalább egyike – másika terén többet, vagy mást nyújt az hálózati kiadás, mint a hagyományos forma. Ezek: aktualitás - periodika, szerkesztettség, szerzők, interaktivitás, forma, hirdetés, terjesztés, célcsoport, kereshetőség, időbeni elérhetőség.

Esemény oldalak

A hagyományos információforrásoknál sokkal specializálódottabb a legtöbb hálózati hírforrás. Gyakoriak a konkrét eseményekhez fűződő híroldalak. A legtöbb konferencia, neves sportesemény vagy kiállítás önálló Internet-oldallal bír, mely kizárólag a szóban forgó esemény híreivel foglalkozik, azokkal azonban a lehető legnagyobb részletességgel. Az Internet sajátossága ez az erőteljes tematikai koncentráció. Újságnak tekintsük-e, pl. az idei év BNV híreit taglaló oldalt? A legtöbben csupán kiadványnak neveznék, bár az informatikai vásárok ideje alatt több számítástechnikai újság is különszámot jelentet meg, és az sem lehetetlen, hogy a vásár rendezői minden nap kiadnak egy "Vásári hírek" című lapot, ami nemcsak eligazítja a látogatókat de hirdetési felületként is szolgál. Szintúgy nem nevezzük újságnak a választások kimeneteléről tájékoztató Internetoldalt, azonban vitán felül állnak a napilapok választási különszámai. Nem tekinthető újságnak a szerkesztetlen, véleménynélküli adathalmaz. Az igazi újság szerkesztett és (újság) írói véleményt tartalmaz. Ha a két feltétel közül legalább ez egyiket teljesíti egy oldal, már nem merjük kizárni a hálózati újságok, hírcsoportok köréből. Ezek alapján figyelembe vesszük pl. a szerkesztetlen beszélgetések fórumául szolgáló tematikus levelező listákat is. Ha egy oldal nélkülözi a magyarázatokat és a véleményeket, csupán akkor vonjuk vizsgálatunk látókörébe, ha tartalma nem egyetlen témára fókuszálódik, vagy ha mégis szigorúan egyetlen téma körül csoportosul, akkor az idő síkjában követi az eseményeket. A hírügynökségi jelentések a tematikai, és az időbeli dimenzióban egyaránt kiterjednek, tehát többek egy közönséges adatbázisnál. (http://www.valasztas.hu/v98din/l50.htm )

A jövőben várható a személyre szabott hírgyűjtés technikája is. Ezek olyan hálózati keresőprogramok lesznek, melyek az általunk megadott témákra vadásznak. (Pl. keress TVK-val és Chicago Bulls-al kapcsolatos híreket.) Az így előálló hírcsokor ily módon olyan oldalakról is tartalmazhat híreket, melyeket egyébként sivár adatbázis oldalaknak titulálnánk.

Az igazi újságoknak azonban a hálózaton is sajátjuk, hogy esetleg speciális irányvételük ellenére is tágabb körből merítenek a témák közül és a szerkesztői rendező elv válogatja ki a lényegtelenből a fontosat.

Aktualitás

A nyomtatott sajtótermékek a periodikát hordozzák nevükben. Aktualitásuk gyakran a szerkesztőség titka. E téren többnyire a technikai lehetőségek korlátairól van szó. Egy napilap aktualitása se nem állandó, se nem egyenletes. Általában jó, ha néhány oldal "új-ság" akad egy lapban. A többi cikk ún. "előre", tehát korábban megírt, a közvéleményt folyamatosan érdeklő témákról szóló írás. Mindegyik más–más ideig "áll el". Néhány írás pár napot bír ki, van amelyik akár két hetet is. Az ennél régebbi cikkek legalább egy felújítást érdemelnek. Nem indokolt lenézni, vagy lebecsülni ezeket a "tartós" írásokat. Sokak szerint, ha egy írás egy nap múlva, vagy akár a jövő héten nem aktuális vagy teljesen érdektelenné válik, akkor nem is érdemes írni róla, vagy legfeljebb csupán egy bulvár lapban. A folyamatokról szóló cikkeket természetesen egy újabb esemény apropóján szokás megírni. Az újság döntő része, kb. 40-80 százaléka legalább egy, de akár több nappal is a szerkesztőségi zárás előtt végső helyére tördelve kerül. A hirdetések többségét is ekkor zárják le.

A reggel megjelenő lapokat többnyire éjszaka nyomtatják, tehát éjfél körül van utoljára lehetőség nagyon indokolt esetben írást kivenni vagy betenni. A szerkesztőségi zárás egy napilap esetében késő délután, kora este lehet. Kivételes esetekben (pl. jelentős sportmérkőzés) a szerkesztőség egyetlen cikkre a szokottnál tovább is várhat. Mivel a nyomda sosem vár, ennek ideje is véges. Az írások az olvasószerkesztő, a korrektor, és a tördelők kezén is keresztülmennek ezért az utolsó információ időpontja, amiről a reggeli lapokban értesülhetnek az olvasók, még korábbra tolódik. Természetesen az újságba kerülő cikkeket és témákat előre meg kell tervezni, hiszen minden nap ugyanannyi írással töltik föl a lapot. Ezért egy késő délutáni hír is többnyire csak akkor kaphat mínuszos terjedelemnél többet, ha előre lehet számítani bekövetkeztére. Az esemény és napilapbeli megjelenése közé ékelődhet még valamilyen közvetítő forrás feldolgozási ideje is, mint pl. egy hírügynökség.

Az Internetes kiadások periodikája lehet hagyományosan kötött, vagy folyamatos. Kötött periodikával, Internetes kifejezéssel élve frissítéssel rendelkezik a Népszabadság, a Népszava, és a legtöbb napilap oldala, míg folyamatos aktualizálással bír az Internetto vagy a legtöbb sportmagazin, mint pl. a DailyF1 angol nyelvű Internetes Forma 1 újság. (http://www.internetto.hu/ )

A szöveges újságok Internetes kiadásainak aktualitása, azaz az esemény és a híradás közötti időszak néhány percre rövidülhet. (A rádió és televízióadások Internetes közvetítését külön tárgyaljuk.) A tudósító többnyire rádión, televízión vagy telefonon értesül az eseményről, majd a cikk megfogalmazása, korrektúrája után máris megjelenhet a hálón. Ha a tudósító rádiótelefonhoz illesztett laptoppal (hordozható számítógéppel) dolgozik, akkor személyesen is tudósíthat. Egy digitális fényképezőgép képeit is föl lehet küldeni 10 percen belül a hálózatra. Mindez nem csupán elvi lehetőség. Több hálózati sportújság is él ezzel a lehetőséggel, mint pl. az NBA (http://www.nba.com/) kosárlabdacsapataival foglalkozó lapok éppúgy mint a már említett DailyF1 (http://www.dailyf1.com/ ).

Sportújságok

A Daily F1 hírek rovatában a nagyjából kéthetente rendezett Forma 1 futamokat övező hírek nagyjából napi frissességgel jelennek meg. Azonban a péntektől vasárnapig tartó futam ideje alatt 30-60 perccel az esemény után már összefoglalót, interjúkat lehet olvasni, a pontos eredmények kíséretében. Az oldalon a fotók csak 1 – 2 nappal a futam után jelennek meg, többnyire újságokból kimásolva. A futamról rajzolt karikatúrák ennél is tovább váratnak magukra. A hagyományos újságtervezés "előre" módszere itt is megtalálható. Az összes jövőbeli futam külön oldalt kapott, ahol a pálya leírása, és a múlt évi eredmények föllelhetők a pálya vonalát bemutató grafika társaságában.

Szerzők és szerkesztettség

Az Interneten született első sajtótermékszerű lapok vagy kutatási híradóként (research papers) indultak, vagy civil, nonprofit társaságok társasági híradójaként. A lap mindkét esetben alkalmi amatőr szerzőgárda terméke.

Sajtóterméknek tekinthetjük-e egyáltalán a szerkesztetlen, amatőr szerzők szövegbe rögzített csevegéseit? Ezen írások színvonala változó, az érdemi elemző hozzászólástól a hőzöngésig terjed, azonban mindig valamilyen céltéma köré fonódik. Jellege leginkább a hagyományos újságok "az olvasó írja" oldalának felel meg. Az egész fórum egyetlen hatalmas "olvasói oldal", mely nyilvános viták folytatására a gyorsabb válaszidők miatt sokkal alkalmasabb, mint mondjuk egy irodalmi hetilap, ahol a viták gyakran hónapokig elhúzódnak és a riposztok között akár két hét is eltelhet. További előnye, hogy a rendszertelen olvasó is megtekintheti a vita előzményét. A fórumok tehát több olyan jellemzővel is bírnak, ami megtalálható a nyomtatott sajtóban is, ezért alighanem nehézséget jelentene, ha a megjelenő írások színvonalától és minőségétől függően egy részüket elismernénk sajtó-szerű terméknek, más részüket pedig nem. Azonban tekintettel arra, hogy az Interneten megjelenő tartalom hírhedt módon sok megbízhatatlan információt, felesleges hablatyolást, un. információs szemetet tartalmaz, az újság "szerű" és az egyértelműen újságnak minősíthető oldalak közötti vízválasztót a szerkesztettségben, méghozzá a minél szigorúbb szerkesztettségben látom. Az Internet szabadságát megszokottaknak ugyan istenkáromlással ér föl az a gondolat, hogy egy oldal tartalmát valaki szabályozza, vagy a cikkeken akár egy betűt is módosítson. Pedig pontosan ez az a folyamat, mely során a legutolsó iskolaújság is rendezettebb, áttekinthetőbb, és olvashatóbb lesz bármely szakmai fórumnál. Akár a filmet a rendező, úgy a lapokat is a főszerkesztő csinálja, az összes többi résztvevő csupán egyetlen, bár nélkülözhetetlen fogaskerék a folyamatban. Ugyanazon beérkezett nyersanyagból egy főszerkesztői koncepció váltással gyökeresen más újság készíthető, mely az olvasók egészen más körét vonzza.

Ezek a fórumok amúgy akár lepipálhatják újság társaikat aktualitásban is, aktualitásuk azonban felelősök nélkül csupán esetleges. Periodikájuk folyamatos, terjedelmük véletlenszerű és korlátlan, többnyire formázatlan folyószöveget tartalmaznak, általában hirdetés mentesek, és a központi olvasás mellett járathatók is. Célcsoportjuk általában viszonylag szűk téma köré csoportosul, keresni többnyire csak egy adott nap írásai között lehet. Az Interneten megszokott közvetlen stílust használják, originalitásuk felülmúlhatatlan, nyomtatott kiadásuk nincs.

Terjedelem

A nyomtatott sajtótermékek terjedelme mindkét irányban kötött. A szerkesztőség nem engedheti meg magának, hogy akár csak egy oldallal kevesebb érdekes és fontos hírt találjon a világban, pontosabban, hogy a fontosnak vagy érdekesnek talált híreket akár csak egy kicsivel is hosszabban vagy rövidebben írja meg, mint amekkora a lapba fér. Ez precíz szerkesztői tervezést, jó tördelőket és tehetséges újságírókat igényel. Meglepő módon az alkotói folyamatot nem hátráltatják a kötöttségek, hanem megtermékenyítőleg hatnak rá. Az igazi alkotói szabadság és a fantázia szárnyalása akkor kezdődik, amikor már a téma, a stílus, a hangvétel, a terjedelem, a kísérőkép, esetleg a képaláírás és a cím is adott. Ekkor már végkép azt írhat a szerző, amit csak akar. Ha véletlenül mindez nem lenne adott, akkor a szerzők többsége először magában eldönti ezeket, s csak utána fog az íráshoz.

A hálózaton a terjedelem korlátlan, pontosabban igen tág keretek között mozog. A szerkesztőségnek módja van rövidebb újságot is készíteni, ha energiájukat a következő számra akarják fordítani, vagy ha közönséges szócséplésnek tartanának minden, a témára a továbbiakban vesztegetett szót. A terjedelem alsó korlátja a lapátoló ikon melletti "This site is under construction" (Az oldal készítés alatt áll) felirat. Bár ez esetben inkább arról beszélhetünk, hogy a lap aznap nem jelent meg. A felső határ az olvasók olvasni bírásának a határa, avagy a letöltésnél még normálisnak tartott méret, ami kb. 100-2000 kilobájtig terjed. A felső határt jelentő néhány ezer kilobájt folyószövegben kb. 1000 oldalt tesz ki, ezért valószínűleg csak fotókkal együtt lehet ennyire terjedelmes egy újság.

A különböző olvasórétegek olvasási hajlandóságát szociológiai tanulmányok taglalják, de általánosan elmondhatjuk, hogy az Internet kínálta korlátlan terjedelem leginkább annak szolgálatába állítható, hogy minden speciális érdeklődési körrel bíró csoport igényei kielégíthetők legyenek, teljes végig olvasásról természetesen nincs szó. Ezért az Internetes kiadványok fontos jellemzője, hogy pontos strukturáltság segítse a tájékozódást a lapban és könnyen megtalálhassa mindenki az érdeklődésének megfelelő írást. Az oldalon való keresést helyi kereső automaták segíthetik.

A korábbi archivált számokkal együtt egy egy újság Web kiszolgálója több millió kilobájtot is tartalmazhat.

Forma

Az újságokat a címlap formája, jellegzetes stílusjegyek és az alkalmazott betűtípusok alapján azonosítják vizuálisan az olvasók. A forma, azaz a "layout" megváltoztatása, modernizálása minden szerkesztőségben heves viták kereszttüzében álló kérdés. A korszerű nyomdatechnika igen jó felbontású képek és betűformák megjelenését teszi lehetővé. Az újság oldalán látható mindennemű forma precizitása 1200-4800 pont/hüvelyk felbontású. A méretet az újság lapjainak nagysága határozza meg.

A legelterjedtebb monitorok képátlója 34-42 cm között van. Felbontásuk nagyjából 70 pont/hüvelyk. (Egy hüvelyk 2.54 cm.) A képernyőn egyszerre látható képpontok mennyisége a négy jellemző felbontás valamelyike: 640x480, 800x600, 1024x768, 1240x1024. A megjeleníthető színek száma a következő négy jellemző érték valamelyike: 16, 256, 65000, 24 millió.

A Web oldal készítője nem tudja, hogy mekkora felbontásban és milyen színmélységgel nézik majd lapját. Nem tudja, milyen hosszú lesz a képernyőn egy sor. Nem tudja, hogy az oldalon levő fotó mekkora színmélységben jelenik majd meg. És azt sem tudja, hogy a számítógépen megtalálható betűtípusok közül pontosan melyik formálja majd az oldalát. Ezért sokkal nehezebb egy állandó formát kialakítani, mely félreérthetetlenül csak az adott oldalra jellemző. Ezért a jellegzetes betűtípussal készülő feliratok, mint például a lap neve, képként kerülnek letöltésre. A sorok a helyszínen tördelődnek, szótagolás nélkül.

Az új média azonban új formai lehetőségeket is kínál. Háttérminta (mintegy vízjelként) jelenhet meg az oldalak alatt. Egyszerű és olcsó a színek használata. Ezért a nyomtatott lapként két – három színben megjelenő újságok is színes kiadást élhetnek meg a hálózaton. A legtöbbre értékelt tulajdonság azonban a mozgó (animált) ábrák elhelyezése. Köztudott, hogy az emberi tekintetet sokkalta jobban vonzza a mozgó mint a statikus tartalom. Ezért a néhány fázist körkörösen ismétlő apró ábrák kiváló figyelem felhívó formai eszközök. Közös a nyomtatott sajtó formai normáival szembeni azon elvárás, hogy a formának funkcionálisnak kell lennie. A kiváló oldalkép eltalálásában egymással versenyeznek a jobb stúdiók. A legjobb oldalakra szavazni is lehet, a verseny állása az http://top100.isys.hu/ oldalon követhető nyomon. (A Tétova Teve Club (http://www.napfolt.hu/ttc ) régóta vezeti a mezőnyt.)

A hálózati megjelenés multimédiális. A nyomtatott szöveg mellett képek, fotók, sőt videó részletek és hanganyag is elhelyezhető. Az írás mellé föltehető egy rövid hanganyag, amit a tudósító a helyszínen rögzített. A tudósítást szimbolizáló kis képre (ikonra) kattintva a számítógép (ha van hangszórója és hangkártyája) lejátssza a magnófelvételt. Ugyanez megtehető egy videó részlettel is.

Miért kell fáradtságos munkával elolvasni az oldalt, amikor az hanganyag formájában is fönn lehetne? Mindegyik médiát akkor érdemes használni, ha valóban funkciója van. Az ötperces hanganyagba nem lehet belekukkantani, hogy miről is van benne szó, és nem lehet benne keresni, pl. a "választás" szóra sem. Az elejétől a végéig meg kell hallgatni, ha nem akarunk átsiklani valamilyen fontos részlet fölött. Ráadásul sokkal terjedelmesebb, mint az írott szöveg, tehát tovább tart a letöltése is. A hanganyagnak akkor van jelentősége, amikor a hitelesség érdekében az eredeti eseményen elhangzó dokumentumot akarjuk bemutatni. Fotót is akkor mellékelünk az íráshoz, ha szükséges az a vizuális látvány, amit az ábrázol. Mozgóképet pedig szintén az esemény dokumentálásakor alkalmazunk. Az Interneten aligha találunk sok olyan videofelvételt, ami egy hírolvasó narrációját tartalmazza, ugyanakkor indokolt a sportrovat cikke mellé a kosárlabda döntő utolsó másodpercében az állást megfordító 3 pontos kosár-bedobás 6 másodpercét föltenni.

Rádió és televízió a hálózaton

Az előző példában nem arról van szó, hogy az Internet a rádió vagy a televízió helyébe akarna lépni. A hálózat (egyelőre) nem praktikus passzív rádiózásra vagy televíziózásra. Az itt említett példák aktív tartalomkeresgélés közben befogadott információkkal kapcsolatosak. Ha pedig a hálózat költségei oly alacsonyak lesznek, hogy folyamatos rádió és televízió sugárzásra nemcsak alkalmas lesz, de gazdaságosabb is, akkor a meglevő stúdiók ezen az eszközön fognak adást szórni, hiszen számukra az adás-szórás technikai részletei vajmi kevéssé érdekesek. Azonban ez a mi vizsgálati szempontunk alá vont egyik kérdést sem érinti, ezért nem is tekintjük újdonságnak. Mivel a rádió és televízió adásért a befogadók jelenleg nem fizetnek, az Internetes terjesztés a finanszírozás terén sem fog fölvetni semmi újat. Jelenleg jó minőségben lehet hallgatni a Kossuth és Petőfi rádió adását a hálózaton, akár New Yorkban is. A határok nélküli szórás mellett további előny, hogy az elmulasztott műsorok visszahallgatására is van mód, amennyiben az archívum szerűen tárolásra kerül az oldalon. (Ez jelenleg nem teljes körű.) A hallgatásért azonban fizetni kell, méghozzá a telefontársaságnak és az Internet szolgáltatónak. A folyamatos televíziózás a jelenleginél legalább 100-szor gyorsabb hálózatot igényelne. Valójában a szolgáltatók kapacitása azonnal csődöt mondana attól is, ha nagyobb tömegek kezdenének rádiót hallgatni. Ezért a televíziók jelenleg műsorújságnak használják a hálózatot és néhány másodpercnyi, néhány percnyi képsor letöltését kínálják, melyek letöltése játékidejüknél sokkal hosszabb időt vesz igénybe.
Címek: http://www.net.hu/modemidok/tartalom/tartalomjegyzek.cgi

Stílus

A hálózaton a közvetlen tegeződő stílus dukál. Ugyanakkor angolszász rigorózusággal illő betartani a létező szabályokat és tilos átlépni a közvetlenség jól körülszabott határait. A hálózati illemtan számos helyen föllelhető, és pontosan szabályozza, hogy hol, mit nem illő, nem szabad tenni. A félreértések elkerülése végett érzelem nyilvánításra, a beszélt nyelv hangsúlyozásának közvetítésére használatosak az un. smiley-k, a szomorú, vagy mosolygó fejek.(A :-) viccel, a :-( szomorú). Ilyen jelekből több tucat van. További tipográfiai szabály, hogy a csupa nagybetű kiabálásnak számít, használata szigorúan kerülendő.

Az internetező társadalom nyelvi leleményeinek legfőbb fóruma a Zsargon (http://zsargon.internetto.hu/ ). Az itt található nyelvi leleményeket nem szabad elítélni, hiszen egy nyelv addig marad élő, míg a széles tömegek nyelvi kreativitása megmarad. Egy nyelv akkor hal meg, ha megszűnik a szlengje, és végül már egy káromkodás erejéig sem veszi magának a fáradtságot senki, hogy szavait ajkára vegye. (A Magyar Elektronikus Könyvtár szabadon terjeszthető könyveket gyűjt a hálózaton: http://www.mek.iif.hu/)

Költözés papírról képernyőre

Egy hagyományos sajtótermék négyféleképpen jelenhet meg az Interneten.
 

• A szerkesztőség használhatja közönséges Yellow Pages-nek az internetet, ahol megjeleníti a szerkesztőség címét, telefonszámát, a kiadott lapok neveit, árát, az előfizetési és hirdetési lehetőségeket.
• Reklám célból fölteheti a lap aktuális tartalomjegyzékét is és néhány írás első felét kedvcsinálónak.
• Dönthet úgy is a szerkesztőség, hogy az Internetes kiadás amúgy sem hódít el fizetős olvasókat és ezért a szerkesztőség és a lap presztízsének növelésére a teljes lapot, vagy majdnem a teljes lapot megjeleníti a hálózaton, esetleg csak fél nap késéssel.
• Végül dönthet úgy is, hogy a hálózaton plusz tartalommal jelentkezik és olyan írásokat is megjelentet, amik a lapban nem jelentek meg. Ha egy újság, rádió, vagy televízió szerkesztőség, csupán az első két megjelenési móddal él, közönséges hirdetési eszköznek tekinti a hálózatot, megjelenésüket nem tekintjük sajtóterméknek.

A négy eset egyszerre is megvalósulhat. A hálózati kiadás a napilapok esetében okozza a legkisebb konkurenciát a standokon terjesztett nyomtatott változattal szemben. Részben, mert ezek ára garantáltan a telefonköltség alatt marad, másrészt mire az átlagember Internet közelbe kerül, addigra már rég elolvasta kedvenc lapját. Nyilvánvaló tehát, hogy a hálózati kiadásnak jó reklámértéke van, míg olvasót biztosan nem szipkáz el.

A heti és havilapok fogyaszthatósága hosszabb időre nyúlik, ezért nagyobb a valószínűsége, hogy az ingyenes hálózati verzió arra késztet néhányakat, hogy ne vegyék meg a lapot. Azonban ez is csak egy szűk kissebség, hiszen egy terjedelmesebb lap Internetes böngészése drágább lehet, mint maga az újság ára. A heti – havi lapok jellemző ára jelenleg 100 – 1000 forintig terjed. Föltéve, hogy a szóban forgó fogyasztó otthonról is a munkahelyi Internet hozzáférését lopja, mondjuk inkább úgy, hogy használja, akkor csupán a telefon tarifát kell megfizetnie, ami pillanatok alatt 100 forint fölé emelkedik. Este 10-től, hajnali 5-ig a Matáv új tarifa rendelkezései értelmében nem nő 100 Ft fölé a hívás ára, föltéve, hogy nem bomlik el a vonal. Ekkor ugyanis az újrahívás ára ismét 100 Ft-ig kúszik. Sajnos arra derült fény, hogy a Matáv tarifa számláló programja hibás, és valójában nem állt meg 100 forintnál a számláló. A vizsgálatok és az indokolatlan tarifa visszatérítés jelenleg tart. A jelenlegi árstruktúra sajátossága, hogy az Internetes újságolvasás árbevételéből 60% jut a Matávnak, 40% az Internet szolgáltatónak, a lap kiadójának pedig fityisz.

Az újság kiadók számára még idegen az a terjesztési forma, mely során a lapot kizárólag hirdetésekből kell finanszírozni, pedig a rádió és televízió állomások többnyire ezt a finanszírozási konstrukciót használják. Ennek a finanszírozásnak kulcskérdése a megfelelő számú olvasó, mint hirdetési célközönség. Sajnos az utóbbi években részben a magas telefondíjak miatt megtorpant hazánkban az internetezők számának növekedése, és rengetegen élnek a "zuginternetezés" lehetőségével is, azaz többen használnak egy Internet előfizetést vagy a céges előfizetést. Ez részint kedvezőtlenül érinti az Internet szolgáltatókat, másrészt a valóságosnál is kedvezőtlenebb képet fest a hazai hálóvadászok számosságáról.

Az bizonyos, hogy az Internetes kiadás egyelőre nem piaci konkurense egyetlen nyomtatott sajtóterméknek sem, kivéve talán a számítástechnikai lapokat, melyek törzsközönsége valóban aktív Internet használó. A legtöbb sajtótermék esetén azonban az Internetes kiadást inkább kiegészítő módon használják, pl. az Web-újságot nézegetők régebbi számokban keresgélnek, vagy csupán kíváncsiskodnak.

Ha egy lap tart a fizetős olvasói elvesztésétől, akkor nem a nyomtatott kiadás tartalmát helyezi föl a Web kiszolgálójára, hanem olyan írásokat, amiket nem tudott a lapba tenni. Ennek lehet egyszerű terjedelmi korlát az oka, vagy az, hogy megítélésük szerint az írás oly szűk kört érdekel, hogy nem érdemes egy országos lap hasábjait terhelni vele. Esetleg kiegészítő információkat, pl. a cikkel kapcsolatos Internet oldalak címeit fűzik a cikk címe mögé.

Ezen lapoknál a szerzők a nyomtatott kiadás szerzői közül verbuválódnak, vizsgálódásaink között nem találtunk olyat, mely szabad fórumot engedett volna tetszőleges írásnak, vagy pl. az összes olvasói levelet lehozta volna. Szerkesztettségük szintén eléri a megszokott nívót, így az Interneten található információk szerkesztetlen, kétes értékű és színvonalú tengerében szigetként emelkednek ki ezek az oldalak.

Kiadási költségek, terjesztés, ár, és hirdetés,

A kiadás költségei az oldalak megjelenítésének, elkészítésének, formai tervezésének költségéből állnak. A mérleg másik oldalán a hirdetési bevételek a reklám és presztízs érték, esetleg az Interneten befutott előfizetések (a nyomtatott kiadásra) állnak.

Az oldalak megjeleníthetők bármelyik Internet-szolgáltatónál ennek havi költsége a lap terjedelmétől függően 8000 – 80 000 forintig terjedhet. A lapokat érdemes valamelyik Internet szolgáltatóhoz helyezni, mert ha saját telephelyünkre tesszük, akkor szűkös Internet vonalunkat rövidesen leterheli az olvasók hada. A forma tervezését egy szűk költségvetésű civil szervezet akár ki is hagyhatja, vagy saját ötleteikre hagyatkoznak. Egy professzionális külalak tervezése kb. 300 ezer és néhány millió forint között van. Az oldal elkészítését többnyire a szerkesztőség humánerőforrásaira és eszközkapacitására támaszkodva jellemző módon egy rovatszerkesztő koordinálja és egy Internet adminisztrátor (mintegy tördelő) kivitelezi. Gyakran csak az előkészületekkel foglalkozik a szerkesztőség, és az oldal megjelenítéssel foglalkozó "tartalom szolgáltatóra" bízza a technikai, formai elkészítést és az üzemeltetés minden kérdését. A tartalom szolgáltató ez esetben olyan komplex feladatot lát el, mintha a nyomda vállalkozna a tördelésre is. Az oldalon többnyire található egy Email cím, ahol előfizetést lehet rendelni, illetve lemondani. Az újság és könyv az Internetes kereskedelem kedvelt árucikke, mivel minőségi, tetszési problémák kevésbé lépnek föl, mint más terméknél. A fizetéshez sem kell az Internetre bízni a számlaszámunkat, hanem lehet csekken vagy a postásnál fizetni. Egy újság hálózati kiadása reklámozza a lapot, növeli a szerkesztőség presztízsét. Nem utolsó sorban pedig fölkészíti a kiadót arra az időre, amikor a hálózati termékek után való fizetés már megoldott lesz, és a hálózati kiadás 10-20 százalékkal részesül a lapeladásokból. Az azonban máris megoldható, hogy a lap előfizetői speciális jelszóval védett hírterületet lássanak, ami a standokon vásárlókat az előfizetésre ösztönözheti.

A hirdetési felület eladásának feltétele, az oldal látogatottságának bizonyítása. Ez számos technikai kérdést vet föl. A böngésző programokban a nagyobb sebesség érdekében le lehet tiltani a képek megjelenítését, a hirdetők pedig nem szeretnek az olyan látogatók után fizetni, akik épp csak a hirdetéseket nem látják az oldalon. Más technikai problémák miatt bizonyos esetekben valójában több látogató látja a hirdetést, mint amit bizonyos módszerek kimutatnak, megint más esetekben egyetlen látogató bóklászása pedig 8-10 látogatásnak számlálódik. Ennek ellenére vannak elfogadott technológiák és az Internetto saját nézettségét hitelesíti a Szonda Ipsos-szal. A folyamatosan aktualizált újságok heti nézőszámot szoktak megadni.

Vannak hirdetők, akik un. kattintós szerződéseket szeretnek kötni. Nem fizetnek azért, hogy az olvasó látja (vagy nem látja) a hirdetésüket, azonban ha a hirdetésükre rákattintva a hirdető oldalára ugrik az olvasó (azaz a hirdetés hatott), akkor egy jelentősebb összeget fizetnek.

A példányszám hitelesítés egyik kedvelt módja a már említett járatás (pénz nélküli előfizetés), amikor a postaládájába kapja a lapot az olvasó. Ez összetettebb grafikával bíró oldalak esetében még nem megoldható, és kérdéses, hogy hatásossága jobb-e, mint az igazi postaládába szórt híranyagoké. Az Interneten megrendelési felhívás nélkül tilos a postaládába hirdetési anyagokat szórni, és ezt a szolgáltatók ellenőrzik is. Időnként akad ugyan, aki kijátssza a szabályozást, de rövid úton útilaput kötnek a renitensek talpára.

Közélet és közvélemény

Elcsépelt fogalommá vált a kibertér és a kibernetikus társadalom, a kiberkávéházról többet szokás beszélgetni mint látogatni őket. Mégis létezik Internetes közösség és közvélemény. Az Internet felhasználónak virtuális azonossága van. Eldöntheti, hogy milyen néven, vagy neveken fog megjelenni a hálózati közvélemény előtt így álnéven való publikációra is van mód. A háló-lovagok gyakran csak ezen a néven ismerik egymást. Ez a hálózati közvélemény aktívabban él a vélemény alkotás lehetőséggel, mint a hétköznapokban szokás. A fórumokon elhangzó beszélgetések nemcsak közvetlenebbek, de őszintébbek is az élő szereplésekénél. Ezért érdemes a politikusokkal való nyilvános interjúknak néhány szót szentelni. Az ilyen típusú vitákra szokás gondolni, amikor a hálózat demokrácia–kiteljesítő hatásairól beszélnek.

Fontos interjúk

Az interjú közérdeklődésre érdemes témáról való diskurzus. Árnyalati különbség van a között, hogy egyetlen, vagy több személy kérdez, egyetlen avagy több személyt kérdez. Lehet időben egyszerre, vagy időben eltolódva kérdezni, lehet csupán egyetlen avagy több különböző kérdést feszegetni.

Az interjú egyben információszerzési módszer is, és a beszélgetés során szerzett információkat többnyire akkor írja interjú formában meg az újságíró, ha az alany "megszólaltatásával" az információ hitelességét és autentikusságát akarja növelni a szerző. Az írás életszerűbb, jobban tagolt és olvashatóbb is lesz e párbeszédek által. Ezért a bulvár lapok törekednek arra, hogy minden írásuk ilyen néhány mondatos párbeszédekből álljon. Amennyiben a közlő kiléte közömbös, álinterjúról beszélünk, melyet helyesebb tudósításként megírni, forrásként hivatkozva a közlőre.

Az interjú speciális formái, amikor több újságíró össztűzszerűen faggat egy interjú alanyt, vagy egy körkérdést tesznek föl többeknek. Ez utóbbin belül megkülönböztetjük, hogy a válaszolók hallják-e az előttük szóló válaszát, vagy sem. Gyakori eset, hogy egy élő adás végén a betelefonáló hallgatók - nézők, vagy a helyszíni közönség kérdéseit tolmácsolják a az interjú alanyoknak.

Az Interneten megjelenő interjúkat két csoportra oszthatjuk. Az egyik, a hagyományos nyomtatott sajtóban ismert típusok, melyeknek semmilyen speciális hálózatos jellemzőjük nincsen. Másik csoportba az ún. a közönség kérdez típusú interjúkat sorolhatjuk. Az eddigi két híres hazai hálózatos interjú, a Horn és a Friderikusz interjú egyaránt ebbe a típusba tartozik. Előre meghirdetett időpontban a megadott címen élőben volt megtekinthető az interjú. A "nézők" kérdéseket küldhettek a sajtóközpontban ülő interjú alanynak, aki azokat elolvasta, majd választ küldött rájuk (diktált, amit valaki begépelt). Mind a beérkezett kérdés, mind a viszontválasz megérkezett a kb. tizenötezer "néző" monitorán. (A szokatlanul nagy forgalom miatt a levelek néha egy - két percet késtek.) Az interjúk hangulata mindkét esetben inkább egy lakossági fóruméra emlékeztetett és mind két interjú alany számára fölbecsülhetetlen értéket jelenthetett, a spontán érkező kérdések és vélemények tömege. Míg a Friderikusz interjú során a hálózati hagyományoknak megfelelően tegeződtek a felek, a miniszterelnök esetében moderátor tolmácsolta a kérdéseket, ezért azok eredeti hangulata elveszett. Ráadásul a túlzott érdeklődés miatt a hálózat leállt, ezért a moderátor az előre beküldött kérdések közül válogatott.

Mindkét interjú különbözik a nyomtatott sajtóbeli műfajtól abban, hogy a válaszok tekintetében szerkesztetlen, azaz az interjú alanynak nem volt módja utólag módosításokat kérni. Mindebben hasonlít az élő rádió műsorra, azonban a szavak mégsem egyszerűen elszállt szavak, melyek súlyát csekélyebbnek szokták tekinteni, mivel az interjúk máig olvashatók a http://www.idg.hu/internetto/friss/hetker/horn és www.idg.hu/internetto/friss/hetker/fridi/ címeken. Továbbá az újságíró szerepét betöltő moderátorok nem vállalkoztak semmilyen irányító szerepre, tehát nem volt szó arról, hogy az interjút dramaturgizálták volna. A hagyományos sajtóban azért szokás az elkészült anyagot bemutatni az interjú alanynak, mert még ha szó szerint idézné is az újságíró mondatait, az írás dramaturgiájába beépített mondanivalónak már más tartalmi kisugárzása lehet, mint azt a közlő elképzelte. (Ráadásul az élőszóban megfogalmazott mondanivaló legritkább esetben alkalmas nyomtatott közlésre. Még a rádiós szerkesztés során is szükség van összevonásokra, kivágásokra.)

A közönség kérdéseinek nagy előnye, hogy több nézőpontból teszik föl kérdéseiket. A legjobb szándékú újságíró is nehezen szabadul saját koncepciójától, és nehezen közelíti meg ugyanazt a kérdést több fél szempontjából is. Az az eset pedig már a német kabarék kedvelt témája, amikor a (bármilyen) prekoncepcióval élő újságíró a legrámenősebb interjú alany állásfoglalása felé hajlik a több szereplős interjú vége felé.

Az előbbi előnyt viszont az relativizálja, hogy sajnos mint a betelefonálós műsorokban, az extravagáns (és kicsit elmebeteg) polgárok élnek elsősorban a hozzászólás lehetőségével. Azonban mégis a hozzászóló polgárok komolysága alighanem a következő sorrendben nő: lakossági pártfórum, közszolgálati rádió politikai műsora, kereskedelmi rádió műsora, a közszolgálati rádió egyéb műsora, Internet.

Mindkét interjút több mint 10 ezren nézték élőben. A sikeresen hozzászólók száma néhány tucat volt. Ezek közül is feltűnik néhány extravagáns, és sejthető még egy "guru" aki bravúrosan mindegyik hozzászólását más néven teszi föl.

Deutsch Tamás  <